Már a hét elején meg szerettem volna írni a véleményem a nyitó epizódról, de eddig nem volt időm. Most pótlom. Sajnos túl sokáig kellett várni az új évadra ahhoz, hogy megelégedjek ezzel az eddigi leggyengébb epizóddal. Most megpróbálom összeszedni a nyitás hibáit és jó pontjait. A kritika rengeteg spoilert tartalmaz, ha még nem láttad az epizódot inkább előbb nézd meg és utána olvasd ezt el!
Ugyebár az előző évadzáró és a S03e00-s miniepizód jó sok változást hozott a karakterek életébe. Mindenki új erőt vett magának és Nathant kiírták a sorozatból. Kezdjük az új erőkkel: a sorozat egyik legerősebb pontja szerintem a baromi érdekes karakterrajzokban rejlett, amihez nagyon szorosan hozzátartoztak a szuperképességek. Minden szereplő a karakterét legjobban leíró képességet kapta, így tökéletesen bemutatva az adott szereplő tulajdonképpeni életét - Simon láthatatlanná tudott válni, Alisha mindenkit magára gerjesztett stb. - a sorozat így kapott egy drámaibb hangvételt, az erők a személy alapvető problémáit hangsúlyozták ki, a legnagyobb hibákat. Az új képességek ezzel ellentétben teljesen abszurdak és légből kapottak, valamilyen szinten még nevetségesek is. Curtis lánnyá tud változni, Kelly pedig egy rocket scientist lett, Alisha pedig mások szemszögéből tudja látni a dolgokat. Na bumm... Mi van???
Az, hogy Nathant kiírták számomra a legkisebb problémát okozta. Viszont úgy tűnt, hogy a készítők ezen nem tudták túltenni magukat és tulajdonképpen az új fickó Nathan hasonmása, csak egy picit még rondább. A karaktere szinte ugyan az, csak ő éppen seggmániás. A karakterének a képességében már viszont láttam egy minimális gondolatot, az volt az epizód legerősebb pontja. A személyisége két részre tud szakadni, két testet ölt és így próbál megbirkózni a mindennapok problémáival. A belső harcokat ilyen módon két test vívja, és így lesz a belső harcokból külső. Ez nekem nagyon átjött. Ez adta az epizód velejét, így érthető módon számomra talán picit drámaibb volt a rész (öngyilkosság, szerelmi sérelmek hada stb.), mint már megszoktuk, vagy csak azért tűnt ki ennyire, mert amúgy meg unalomba torkollott, nem kellett még izgulni is a dráma mellett.
Az epizód teljesen feszültségmentes volt, néha egyenesen unalmasba fordult át, így a poénok is ritkábban ütöttek. Bár voltak értékelhető pillanatai az epizódnak, mégis hiányoltam azokat a mozzanatait amiért igazán szeretem a sorozatot (a fantasztikum, a dráma és a fekete humor tökéletes arányosítása, a sorozat sajátos 'leszarom' stílusában). Engem már a harmadik év után nem tudott kielégíteni a huszadik hullaásás, a bunkó pártfogó és társai. Bár ez még csak a nyitás, még nincs semmi veszve!
Értékelés:
Ha túl kegyetlen voltam az csakis azért van mert a Misfits az elmúlt évek egyik legokosabb és talán legjobb tinisorozata és szomorú volt látni ezt a mélyrepülést, de még így is az átlag fölött van! Az epizód olyan hetes alatt lehet valahol, ami alapjába nem rossz, de ha úgy nézzük, hogy számomra eddig mindig közel járt a tízhez akkor annyira nem is jó. Várom a folytatás, még minden megtörténhet, én bizakodó vagyok!
