Azt hiszem büszkén kijelenthetem, hogy megvan a 2011-es év legjobb filmje!
A rendező Nicolas Winding Refn James Sallis könyve alapján egy hihetetlen atmoszférával rendelkező, lebilincselő képi világú és egy nagyon stílusos filmet készített, amivel rögtön beleírta magát az egyetemes filmtörténetbe. A filmért a Cannes-i kritikusok a rendezői nagydíjjal jutalmazták és az imdb.com Top 250-es listában is rögtön a 128. helyen landolt (bár ez 'csupán' annyit jelent, hogy a nézők is imádják).
A film nem a látványos akcióival, autósüldözéseivel és a bonyolult történetével varázsolja el a nézőket. A tökéletessége sokkal inkább a minimalista stílusában és a főhőskarakterében rejlik. A rendező tökéletes érzékkel helyezi bele a művészfilmes elemeket egy közönségfilmbe, úgy hogy szinte észre sem veszed. A szerzői elemek egy akciófilmbe helyezése merész gondolat, de itt egyértelműen működik és háttérbe sem szorítja a film eredeti műfaját. Így, aki alapvetően nincs hozzászokva az ilyen típusú filmekhez valószínű sok mindent furcsállani fog, például azt, hogy a főszereplőnek még neve sincs.
A történet egy fiatal sofőrről szól (Ryan Gosling), aki napközben autós kaszkadőrködéssel és autók javításával keresi a pénzét. Viszont éjszaka különböző bűnügyeknél segédkezik, mint sofőr de úgy, hogy semmilyen módon nem vesz részt bennük. Mikor megismerkedik a szomszédban lakó lánnyal Irenenel (Carey Mulligan) és fiával megváltoznak a dolgok. Úgy dönt, hogy segédkezik egy - számára - utolsó rablásban, hogy Irenet kihúzza a bajból. A dolgok nem úgy sülnek el ahogy eltervezték, de meg kell oldania, mert nem csak az ő, de a lány élete is veszélyben forog... A film elég lassan indul, leginkább csak a Sofőr mindennapjait követhetjük nyomon, de soha nem fordul át unalmasba a történet. Nagyon különleges ahogy a film ezekbe a lassú jelenetekbe helyezi bele a kemény erőszakot, de a film tempója ekkor sem változik. A zenéje is nagyon érdekes és figyelemreméltó, bár volt mikor úgy éreztem, hogy elüt a filmtől, de amikor működik akkor nagyon ott van. Egyszer-kétszer minimál, néha viszont a 80-as éveket idézi. A zene is nagyon sokat hozzáadott ahhoz a bizonyos atmoszférához. 
Ryan Gosling játéka hihetetlen jó. Nagyon egyszerűen játszik, ezért is kíméletlen. Szavak nélkül is képes kifejezni az érzelmeit, ám karaktere nyugodtságát megcáfolja az elő-elő bukkanó kegyetlen erőszakosság, ami a lelki állapotát tökéletesen tükrözik. Egyszerre egy szuperhős és egy emberi lény (ahogy a végén a főcím zenéje is mondja: A real human being and a real hero) akivel azonosulni lehet bármennyire is esetlen a maga módján. Baromira tetszett, hogy a skorpiós kabátját az utolsó pillanatig hordta, a kabáton mindig pontosan megfigyelhettük a karakter lelki állapotát/tisztaságát. Az oldalán Carey viszonylag keveset szerepel a filmben, de egy igazán bájos pontja a történetnek és nagyon jól szuperál Gosling mellett.
Végeredményben egy szinte tökéletes darab a Drive, bár biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan nem egy ilyen filmre számítanak az előzetes alapján, ezért aztán csalódottan hagyják a mozitermeket. Nekem régen ütött ennyire egy mozifilm.
Értékelés:
imdb.com: 8.3/10 rottentomatoes.com: 93%
Mint már említettem szerintem az év legjobb filmje, ezért a pontos értékeléstől eltekintek. Szerintem mindenki megtalálhat valamit a történetben, amiért később boldogan jut eszébe ez a majdnem két tökéletes óra. Minden meg van benne ahhoz, hogy egy igazi klasszikussá váljon: egy mai, igazi idol (Gosling), egy gyönyörű nő (Mulligan), izgalmas történet, de elég művészi is és tartalma is van! A filmben minden a helyén van! Aki még nem látta annak irány a mozi!
