Ha azt mondanám, hogy a Fertőzés több sebből is vérzik, akkor az egy nagyon gyenge szóvicc lenne, ezért inkább azt mondom, hogy nem valami jó film, de azért olyan rossznak sem mondható. A történet egy vírus életét mutatja be, ha ez így nem hangzik nagyon idétlenül. 

A nagyon erős kezdés ellenére egy ponton túl a film már csak ismétli önmagát, jelenetről-jelenetre veszti el az érdeklődésemet, egyre többet fészkelődöm a helyemen miközben azon gondolkodom, hogy amióta a moziban ülök hányszor foghattam meg az arcom. De legalább elgondolkoztam a filmben látottakon. 

A főszereplők olyan híres és elismert színészek, mint például: Jude Law, Laurence Fishburne, Gwyneth Paltrow, Matt Damon, Marion Cottilard és John Hawkes. Ami elsőre nem hangzik olyan rosszul, de számomra az elég bosszantó, hogy a film egyik leghíresebb alakja, Gwyneth a film első öt percét sem éli túl. Ami még nem is lenne probléma, ha nem az ő nevével akarnák eladni nekem a filmet, de így elég becsapottnak érzem magam. Arról nem is beszélve, hogy a folytatás sem akarja elfeledtetni velem ezt a tényt, sem a többi színész mesteri játéka, mert a színészek is jóval maguk alatt teljesítenek. Marion Cottilard (az egyébként Oscar-díjas színésznő) egyszerűen annyira nem tud azonosulni a karakterével, hogy szint már zavaró nézni, ahogy minden erejét megfeszítve próbál egy tudós doktornőt alakítani, de egy aggódó anyuka kétségbeesett arckifejezéseinél nem igen futja többre az egész film alatt. A többi színész játéka is egy picit poshadt számomra, mintha valaki fegyvert fogna a fejükhöz és úgy próbálnának játszani.

"Blogging is not writing. It's just graffiti with punctuation."

A készítők viszont látszik, hogy nagyon alaposan belemélyedtek a vírusok világába, ami alapvetően egy jó pont lenne, de ez esetben pont ebbe vesznek bele, ugyanis rettenetesen túlmagyarázzák a történetet. Többet beszélnek róla, mint amennyit látjuk az eseményeket. Néha már úgy éreztem, hogy egy biológiaórán ülök, ahol Kate Winslet a tanár és egy táblán levezeti nekem az egyenleteket - egyébként ilyen jelenetet többször is láttunk. De ezeknek a részeknek a nagy részét nem értjük, illetve abszolút feleslegesek. 

Amikor nem a vírusok biológiai folyamatairól beszéltek, akkor azt mutatták meg nekünk körülbelül 1000x, hogy a vírus milyen gyorsan tud terjedni és mindenki veszélyben van. Mintha egy propaganda filmet néztem volna, ami köré egy kisebb történetet próbáltak keríteni. Szerintem amire igazán koncentrálnia kellett volna a filmnek az az, hogy egy ilyen történés (pár nap alatt lefolyó halálos vírus) milyen reakciót tud kiváltani egy pánikba esett társadalomból. Egy-két ilyen jelenet azért megjelent itt-ott a filmben, de sajnos ezeket a részleteket szinte képsorról-képsorra ellopták a Vakságból (ételosztás, gyógyszertárak, boltok kirablása, szeméttel teli utcák, üres templomok, a mindennapi élet terei: óriási panelházak, csomópontok).  

Ennyi negatívum ellenére, azért volt néhány erős pontja a filmnek. Például a zene és Matt Damon. Az apa karaktere volt az egyetlen említésre méltó szereplője a filmnek és ehhez nagyban hozzájárult a színész játéka. Nekem rettenetesen kegyetlen volt az a jelenet, amikor az orvos közli vele, hogy a felesége meghalt és ő azt válaszolja, hogy oké rendben, de bemehet-e hozzá már végre, mert beszélni szeretne vele. A film összes jó jelenetében ő szerepelt vagy Winslet. 

Értékelés:

imdb.com: 7.2/10 rottentomatoes.com: 84%

A katasztrófa filmek most a reneszánszukat élik, ezért egy Oscar-díjas rendezőtől (Soderbergh) azért többre számítottam és szerintem jogosan, főleg ha egy ilyen szereplőgárdát rendez. Hipochonderek messze kerüljék el a filmet! 5/10.