A film készülte előtt több amerikai iskolában is elszabadult a pokol. Gus Van Sant (Milk) az amerikai fiatalságot vette alapul a filmjéhez, a fiatalságot aki szitává lövi a legjobb barátját 'Have fun!" alapon. Ennyire gonoszak lennénk? Igen.
Az Elephantban is, mint a legtöbb filmjében (My Own Private Idaho, Paranoid Park) a fiatalok működését mutatja be anélkül, hogy bármiféle magyarázatod adna arra amit látunk. Éppen ezért borzasztóan nehéz végignézni anélkül, hogy ne menekülnék az álomvilágba. Igen, azaz elaludtam rajta! Szégyelem, de bevallom mert nem azért aludtam el, mert unalmas volt (bár nagyon lassú, de a kettő tök más), hanem egyszerűen szerintem képtelen voltam már befogadni a látottakat. Az egyértelműen szörnyű téma mellett, azért itt is (Milk, My Own Private Idaho) előveszi a szexualitást, nemi hovatartozást és a szexuális viselkedést, de csak sokkal érintőlegesebben. A film hiper-realista és éppen ezért rettenetesen kegyetlen.
Megmondom őszintén, hogy feladtam magamnak a leckét azzal, hogy erről a filmről írok. Rohadt nehéz teljes gondolatmeneteket megosztanom, mert nagyon sok minden van a fejemben, de az egész tök megfoghatatlan. Kezdjük a történettel, aztán lesz ami lesz.
A filmnek konkrét története nincs. Egy átlagos iskolai napról szól. Mindig egy-egy gyereket követünk, egy kisebb betekintést kapunk az életébe, a mindennapjaiba és a problémáiba. Bár talán most túl mélyre akartam ásni. A gyerekeket követjük lépésről-lépésre, rengeteget sétálunk a filmben, a kamera szinte megállás nélkül mozog, csak néha lekanyarodik egy szembe jövő diákra és onnantól őt követjük. A filmezés nagyon érdekes, egész különleges atmoszférát ad a filmnek. Az meg kell jegyeznem, hogy az összes színész teljes amatőr diák, a karakterek az igazi nevüket viselik, ezért még inkább életszagú az egész.
Kérdésektömkelege merül fel bennünk: Kik ezek a gyerekek akiket látunk? Mi kell ahhoz, hogy két gyerek fegyvert vigyen az iskolába? Miért pont ők viszik a fegyvert az iskolába? Mert a két fiú életéből semmi olyat nem látunk amiért megtudnánk érteni a cselekedeteiket, de látunk nem egy olyan lányt és fiút, akit megértenénk, ha egy óriási gépfegyverrel mennének a suliba. Egyszerűen csak gonoszak, magyarázat híján ennyivel kell beérnünk, és ez rettenetes érzés. Ami a legszörnyűbb nem is az, hogy két őrült gyerek rohangál gépfegyverrel az iskolában, hanem, hogy majdnem mindenki annyira ördögi, csak éppen fegyver nincs a kezében. A lányok ebéd után együtt okádnak a vécében és a sminkelés közben nevetnek a fegyverek hangján, aztán berohan egy lány, de mikor meglátja az iskola három ribancát inkább nem szól nekik mi történik odakint, hadd dögöljenek csak meg és elbúj inkább a vécében.
"So foul and fair a day I have not seen"
A rendező a felnőtteknek is igen érdekes szerepet oszt. Az egyetlen szülő akit látunk, egy alkoholista apa, aki nem tudja már reggel elvinni a fiát az iskolába, mert annyira részeg. A többi felnőtt meg a gyerekeket szolgálja ki, főznek nekik, felmosnak utánuk és tanítják őket, mégis megsínylik az ámokfutást.
Ha film egy pontján a rendező egészen addig elmegy, hogy Hitler is felhozza (a fiúk a fegyverek kicsomagolása közben egy dokumentum filmet néznek Hitlerről és a náci diktatúráról). Én szóltam, nem egy matiné. Egy tükör a társadalomnak, egy felejthetetlen 80 perces horror, ami még napokig nem enged el, csak rá tudsz gondolni. Tökéletes.
A film legjobb jelenetei:
- Für Elisere gyakorolják a lövöldözést a számítógépen
- Haditerv megbeszélése
- Berry
Értékelés:
imdb.com: 7.2/10 rottentomatoes.com: 70%
Sajnos a gondolataim nagy része még így is bent maradt, de remélem azért egy valamilyen képet kaptok a filmről. Azt hiszem még nagyon friss az élmény, hogy rendes szavakat formáljak róla. Gus Van Sant tagadhatatlanul egy zseni. Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy megnéztem. Már alig vár a Restlesst, hogy láthassam, de már csak hónapok kérdése! Egyértelmű 9/10.
