Mielőtt elkezdtem nézni azt hittem, hogy egy horrort vagy minimum egy thrillert fogok látni, helyett kaptam egy tökéletesen megírt pszicho-drámát, thriller elemekkel. Zseniális élmény volt. Christian Bale legjobb alakítását nyújtja (igaz, The Fightert, amiért Oscart kapott még nem láttam), egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire magáévá tudta tenni a szerepét, leszámítva azt, hogy 30 kilót fogyott a film kedvéért, mert az alapból nem érne semmit, ha nem tudna így játszani. De tud, és elképesztő.
A filmatmoszférája iszonyatosan borongós, az összes jelenet sötét termekben, lepukkant lakásokban és borult, kopár külső helyszíneken játszódik (illetve, egy nem, de annak nagyon fontos jelentése van). Ehhez még hozzáadjuk a színészek játékát, és a Hitchcocki filmzenét (a filmnek alapból van egy Hitchcock beütése), a végeredmény igen lehangoló.
Travor Reznik (Bale), a már szinte láthatatlanul vékony (ahogy többször is mondják neki) gépész már több, mint egy éve nem tud aludni, körülbelül negyven kiló. Az egyetlen ember, akivel kapcsolatot tud létesíteni az egy prosti, Stevie (Jennifer Jason Leigh) akihez szinte minden nap eljár, illetve még néha cseveg egy reptéri pincérnővel Marieval (Aitana Sánchez-Gijón). Ahogy telik az idő, egyre furcsább dolgok történnek vele, egy ismeretlen kopasz férfi megjelenése, aki miatt az egyik munkatársának levágja a kezét, és az otthonába is mintha többször is betörnének. A valóság kezd egybefolyni a képzeletével és az események irányíthatatlanná válnak, de ő mégis valamiféle nyomozásba kezd, bár ez inkább afféle önnyomozás lesz, ha ennek a szónak így van valami értelme.
A folytatás spoilereket tartalmazhat!
Iszonyatosan érdekes jeleneteket tucatjaival van tele a film, az első képkockától kezdve az utolsóig mindegyiknek valamilyen jelentése van, amik mind az utolsó öt percben kapnak értelmet. A színek (rengeteg piros, az egyetlen élénk szín a filmben), az autók, a piros lámpák, a gyerek és sorolhatnám. Az egyik legzseniálisabb jelenet az amikor a szellemvasútba elviszi Marie fiát ahol, öt perc alatt szembesülni kényszerül az egész életével és minden félelmével és ahol a fiú epilepsziás rohamot kap (!), illetve utána az anyjával való beszélgetés is kulcsfontosságú jelentéstést kap a zárlatnál. Bár mondjuk ez pont egy olyan jelenet aminek tudod, hogy nagyon fontos jelentése van, és simán ki is található a végkifejlett, mert nagyon sok az utalás. Annyira okos és összetett a film amilyent rég nem láttam, így az sem baj, ha nem izgulok a vége miatt.
Értékelés:
imdb.com: 7.8/10 rottentomatoes.com: 75%
9/10, de csak azért, mert 10 pontot még egy filmnek sem adtam, ha ez lehet egy indok. Szerintem kötelező darab, akkor is ha csak egy izgalmas thrillerre vágysz, viszont ha többre akkor meg gondolkozol és rájössz, hogy az emberi létünk egyik legfontosabb ismérvéről szól ha film: a bűntudatról. Ez így most nagyon hatásvadász, de igaz.
