Mikor már nagyon korán kinézek egy filmet (jóval az amerikai megjelenés előtt), és nagyon sokára nézem meg (jóval a megjelenés után), abból soha nem sül ki semmi jó. Most is tettem egy próbát.
A Damages (sorozat) és az Adam című film óta Rosie Bryne a szívem csücske, az, hogy az X-men: First Classban is fontos szerepe volt az már csak hab a tortán. A legújabb egy horror főszerep Patrik Wilson oldalán. Wow! Ez gyorsan ment, gondoltam, és ekkor megnéztem az Insidioust. Előre leszögezem, hogy nem vagyok egy nagy horror rajongó ezért lehet, hogy más szemmel nézem őket, mint ahogy kellene.
A film rendezőjének (James Wan) korunk egyik legnagyobb horrorját a Fűrészt (1, 3) köszönhetjük és a producer pedig a Paranormal Activityk producere, így azt nem mondhatni, hogy amatőrök kezében volt a film sorsa, mégis elbuktak. Lehet azért bukott bele a rendező a filmbe, mert most mellőzte a nyitott agyműtétet és a rothadt disznók darálását. Pedig, ha horrorról van szó nem vagyunk hozzászokva ilyen nagy nevekhez, mint ennek a filmnek az esetében (Patrik Wilson, Barbara Hershey, Rosie Bryne) ezért is merészeltem magasabbra tenni a mércét. 
A plakát már alapból tök félrevezető, egy gyerekekkel paráztató horrort vársz, ami szerintem a legfélelmetesebb tudna lenni, de nem azt kapod, a gyerek egész film alatt csak fekszik az ágyban kiütve. Josh és Renai átlagos amerikai házaspár, most költöztek három gyermekükkel új otthonukba, de valami nincs rendben a házzal. Csöpögő csap, nyikorgó ajtó, furcsa hangok. Dalton, az egyik fiúgyermekük egyik napról a másikra valami kómaszerű dologba esik. A furcsa történések a házban tovább folytatódnak és kezd elfajulni a dolog, mindenféle alakokat látnak, beszédhangot hallanak, így hát jobb élet reményében tovább állnak. A félelmetes események sorozata viszont nem szűnik meg, a lények követik őket, így hát felkeresnek egy specialista asszonyt. Na és itt kellett volna kivennem. Természetesen nem tettem. Az asszony elmondja, hogy a gyerekük asztrál kivetüléssel elhagyta a testet és eltéved és a démonok akiket látnak, a testére pályáznak. Többet nem mondok mert nem akarom szét spoilerezni az egészet, már így is sokat mondtam.
Ezután az egész film olyan lesz, mint egy kisgyerek rémálma, mind képileg, mind tartalmilag (de tényleg, pont ilyeneket álmodtam, és 5 évesen tényleg elég félelmetes volt), de egy ponton túl már nevetségessé és unalmassá válik az egész. Ez lehet, hogy annak köszönhető, hogy a film kb. első kétharmada tényleg erősre sikerült, a folytatás pedig olyan mint egy véget nem érő menet a budapesti szellemvasúton: szomorú és kényelmetlen. A legviccesebb pillanat az volt, amikor a szelleműző nő egy gázmaszkban próbált kapcsolatba lépni a fiúval, aminek a csöve a segédje fülhallgatójához volt csatlakoztatva. WTF?! Meg kell hagyni a színészek ügyesek, a zene baromi félelmetes és a fényképezés/látványvilág is sokszor nagyon különleges, de sajnos ez másfél órán keresztül nekem nem működik. Bár lehet, hogy az én hibám, mert mindenképp próbáltam valamiféle konklúziót levonni a film után, vagy bármiféle összefüggést keresni a képekben, de nem sikerült. Ez nem a horror műfaja. Oké, én felfogtam, de akkor legyen igazán félelmetes!
Értékelés:
imdb.com: 6/10 rottentomatoes.com: 67% @ 155 reviews.
Bár nem vagyok annyira otthon a témában, de nyitott vagyok a horrorra ezért nem bánom, hogy láttam, de már ennek az írása közben is erősen kellett gondolkodnom, hogy mit is láttam 30 perccel ezelőtt, mert nincs ami megmaradna. 6/10. Be kell valljam, az elején azért működött a dolog, és meg-meg ijedtem:).
