A Ford óriásvállalat női munkásai sztrájkba kezdenek a férfiakéval egyenlő fizetésért, és a szexuális megkülönböztetés megszűnéséért. Esélyegyenlőség, a káprázatos Sally Hawkins, az 1968-as Anglia minden velejárójával, igaz történet alapján. Mi kell még? Nekem semmi.
/>A történet 187 női munkásáról szól (a férfi munkások száma emellett 55000), akik a Ford autógyártó cég varrodájában dolgoznak, és megelégelik, hogy a "szakképzetlennek" leosztályozott munkájukért fele annyi pénzt kapnak, mint a férfiak. Sztrájkba kezdenek, de a vállat nem enged, ahogy ők sem. Addig sztrájkolnak, míg az egész Dagenham-i telepnek le kell állni a munkával, de még ekkor sem adják fel. Ők az első nők akik sztájkolnak, és a cég tudja, hogy egy világméretű lavinát indíthat el, ha engednek.
Sally Hawkins (Happy-go-lucky, Submarine) a soha nem múló csillogással a szemében, az elragadó mosolyával és a kifinomult játékával a tökéletes szószólója a női jogokat érvényesíteni akaró munkásasszonyoknak, megteremtve a film bájos és elragadó hangulatát egészen az utolsó percéig. Hawkins mellett láthatjuk még Bob Hoskinst (Brazil), Miranda Richardsont (A síró játék) aki szintén nagyszerű, és Rosamund Piket (Egy lányról, Hasonmás)
A film mondanivalója egyszerű, különleges köntösbe öltöztetve. A hatvanas évek Angliája a munkásosztály szemszögéből, az akkori nagy pop slágerekkel, az angol szlenggel, a retro divattal, a Bibával és a Forddal mindezt Sally Hawkinssal együtt (akinek ez épp olyan jól áll, mint a Happy-go-lucky rettenetesen életvidám leányzója, aki örül, ha ellopják a biciklijét).
Sajnos egyelőre ez a film is elkerülte a magyar forgalmazókat, de még viszonylag új, és ha moziban nem is, DVD megjelenésre látok lehetőséget...
Értékelés:
imdb.com: 7.1/10, rottentomatoes.com: 81%
Egy könnyű, és szórakoztató film, érdemes a részleteiben megfigyelni. 8/10
(A színészek neveinél a zárójelbe nem a leghíresebb filmjeiket, hanem amit ajánlok tőlük, azt írom.)
